Elsőként (számomra) a világ egyik legfájdalmasabb lemondásán szeretnék segíteni egy diétás pizza recepttel.
Az egyetemről frissen szabadulva az étrendem központi része volt a mirelit pizza, az aluljárós pizzaszelet, na meg a jó kis Anyu-féle pizzalepény, szóval a diéta kezdetén a kezem-lábam törtem, hogy találjak valahol egy minden szempontból megfelelő változatot, ami helyettesítheti ezeket, de nem sok sikerrel jártam. Ugyan már nagyon sok helyen kapható teljes kiőrlésű (általában 60% teljes kiőrlésű-40% finomliszt arányban készülnek) pizza, sokszor nem is olyan brutális felárral, sőt, elterjedtek a gluténmentes és vegán változatok is, de az általam felfedezett összes pizzériás verzióban még mindig megtalálható (hogy rohadna meg) az élesztő.
Egyik áthidaló megoldásom az volt, hogy rendeltem a Létreform Original webshopjáról előre csomagolt élesztőmentes pizzatésztát, ami feltéttel jól megpakolva és megsütve határozottan jó alternatíva volt. Viszont ha ezt a megoldást választod, előző hét péntek délig ki kell találnod, hogy jövő kedden megkívánod majd a pizzát, de ha mégsem (jó, ez mondjuk valószínűtlen), akkor is meg kell enned, mert nem olyan tartós. Ha türelmes vagy, és jól tudsz kiszámíthatóan tervezni az étkezést illetően, tudom ajánlani ezt a verziót. Én viszont személy szerint teljesen spontán, és nagyon brutálisan tudok megkívánni dolgokat, szóval a napokig tartó várakozást elkönyveltem C tervnek, és tovább kutattam.
Természetesen most már egyre többféle, direkt erre a célra összeállított lisztkeverék is kapható a boltokban, amiknek egy részéhez élesztőre sincs szükség, de a jellemzően borsos árak miatt én makacsul próbáltam továbbra is valami pénztárcabarát verziót keresni.
A nagy áttörés ebben a kálváriában az volt, amikor Hogyan legyek jó nő? Nóri videói között rábukkantam a lenti recept alapjára, amit aztán saját ízlésem szerint kicsit tovább fejlesztettem (az eredeti kevesebb száraz összetevőt tartalmazott, ami egy nedvesebb tésztát eredményezett, ha olyat akarunk, hagyjuk ki a kukoricadarát, a lenmagot, meg a zab felét a történetből, de úgy kevésbé lesz "pizzás").
Ne legyenek illúzióink, nem lesz egészen olyan, mint az Il Treno-ban, de határozottan pizza ízű, teljesen elfogadható állagú, elég gyorsan összedobható, laktató, és tényleg egészséges.

Hozzávalók:

- 250 g (laktózmentes) túró - a legjobb, ha krémesebb és nem a rögös fajta
- 2 ek. teljes kiőrlésű tönkölyliszt
- 2 ek. barna rizsliszt
- 1 ek. apró szemű zabpehely
- 1 ek. zabkorpa
- 2 ek. kukoricadara
- 1 ek. lenmagpehely
- 1 tojás
- 1 mk. szódabikarbóna
- kevés liszt a gyúráshoz
- ízlés szerint fűszerek, de ha ennél konkrétabbat szeretnél:

- 1 mk. só
- 1 mk. oregánó
- 1 mk. bazsalikom

Feltét (ötletek):
- cukormentes paradicsomszósz
- bébispenót levél (akár rásütve, akár mellé friss zöldségként)
- cukkini karikák (rövid ideig érdemes előre párolni vagy pirítani egy kevés kókuszolajon, de 2-3 perc elég neki, mert a pizzán kellően megsül)
- paradicsomkarika
- tonhal konzerv (olívaolajos, vagy natúr leves)
- olívabogyó
- mozarella sajt
- fűszerek

A "tészta" hozzávalókat összekeverjük egy nagyobb tálban. Kezdhetjük fakanállal, de hamarosan szükség lesz a kezünkre, ugyanis a túró, ha olyanja van, csakazértsem áll össze. A tészta gyúrása közben enyhén lisztes kézzel dolgozzunk, ha így is makacskodik, fokozatosan szórjuk meg kicsit a formálódó tésztát is. Ha sikerült az összevetőkből egy viszonylag homogén gömböt gyúrni, kókusz-/olívaolajjal kicsit megkent sütőpapíros tepsibe kellene olyan pizzaformára nyomkodni. Én sokszor kettőt csinálok egyszerre, úgyhogy téglalapokat formázok, hogy beleférjen a tepsibe, de kinek hogy kényelmes. Előmelegített sütőben kb. 10 percet kell elősütni, addig van idő kényelmesen előkészíteni a feltétet.
Na most a hőfok, meg a 10 perc, az relatív. Ezt (rengeteg odaégetett kaja) empirikus tapasztalatok alapján tudom, úgyhogy ha gázsütőd van, óvatos légy. Ha már kicsit odakapott, vagy alákukkantva úgy tűnik, markánsan barnás a tészta alja, akkor én a feltét felkenése előtt egy kamikaze mozdulattal meg egy lapos palacsintaforgatóval megfordítom, és a másik felét megkenve teszem vissza 7-8 percre. Ha ettől megreped a tészta, ne ijedj meg, az első tíz alkalommal nálam is így volt, aztán belejöttem a forgatásba.

Egy jó tanács: Semmiképp nem szabad olyan magas hőfokon sütni, mint a rendes pizzát. Ezt onnan tudom, hogy legutóbb a férjemre bíztam, hogy betegye, aki egyem a szívét, a pizzasütő funkcióra állította sütőt, mondván hogy hát ez végül is pizza. Az érvelés a férfi logika szerint 100 %-ig helytálló, és nagy baj nem lett, mert az emberfeletti szaglásomnak köszönhetően az utolsó percben megmenekült a kaja. Akinek légkeveréses sütője van, a (feltét sütéséhez főleg) használja bátran, a hozzám hasonló gáztűzhelyes szerencsétlenek viszont ne menjenek messzire a konyhától amíg ki nem tapasztalják, hogy viselkedik náluk ez a fajta tészta.