Hiába süt a nap gőzerővel, és van még nyárias hőség, ha épp vége a nyári szabadságnak, vagy gőzerővel készülünk az iskolakezdésre, az pont annyira rá tudja nyomi a bélyegét a kedvünkre, mint egy esős vasárnap délután képes egy klassz hétvége után. Velem legalábbis ez történt, rögtön az első munkanapomon olyan fél 10 körül, szóval úgy döntöttem, ezzel a finom gyümölcsös sütivel vigasztalódom.
Jó darabig eltartott, mire a diétás sütemények tudományában odáig jutottam, hogy egy-egy receptet nagyjából állandó színvonalon, elfogulatlan kívülállók által is ehetőnek minősítve sikerült elkészítenem. Ugyan a mai napig vallom: nincs az az édesség, amit egy kis lekvárral ne lehetne ehetővé tenni, mégis a hősiesen elrágott sok-sok száraz, fura állagú, szokatlan ízű desszertkölteményem után a férfi a háznál óvatosan mondogatni kezdte, hogy úgy enne már valami hagyományos, "otthonízű" sütit.
Talán már említettem, az "otthon" nem más, mint Zala megye szépséges vidéke, a hagyományos ízek hazája, ahol a töltött paprika csak levesnek számít be, a bundás kenyér viszont szalonnával készül. Fel lett adva a lecke: próbálj meg egyszerre "zalai" ízűen, és diéta biztosan összedobni valamit, ami lehetőleg visszavisz az időben a nagymama konyhájában elmajszolt sütemények világáig. Nyár lévén szerencsére roskadoztunk az otthonról hozott/küldött/buszsofőrrel felutaztatott gyümölcsök alatt, úgyhogy hamar rátaláltam a megfelelő ötletre: gyerekkorunk gyümölcsös piskótáját/pitéjét (kinél hogy volt) fogom mentesíteni mindattól, amitől kell. Őszintén megvallva nem is volt olyan nehéz dolgom, ahogy felidéztem, hogy a régi, végtelenül hosszúnak tűnő nyári napokon a diófa egyik alacsonyabb ágán ücsörögve, vagy a kockás pléden a füvön heverészve milyen volt ezt az örök klasszikus sütit eszegetni, máris éreztem a számban a megfelelő ízeket: fahéj, citrom, a megpirult sárgabarack ragacsos leve és egy leheletnyi vanília.
Ennek a sütinek egyik legjobb tulajdonsága, hogy egyébként bármilyen gyümölccsel készíthető, így ha a nyáron betárazunk némi fagyasztott gyümit, akár januárban is megmelengethetjük a szívünk-lelkünk-hasunk ezzel a gondtalan júliust idéző boldogság falatkával.
Gyerekkoromban általában az eperrel együtt kezdődött a piskóta főszezonja, aztán a nyár folyamán számtalanszor elkészítettük nagyjából minden, a kertünkben fellelhető gyümölccsel, így málnával, szederrel, sárga- és őszi barackkal, meggyel, és végül a nyárutóra szilvával. Legutóbb egy kisebb adag késői málnám volt kéznél, ami önmagában kevés lett volna, így sárgabarackkal pótoltam a hiányzó részt. Amellett, hogy szuperül nézett ki, gyakorlatilag egyszerre kétféle sütit kaptam egy  kosszal.Hozzávalók (ha vendéget várunk, és/vagy szeretünk nassolni, érdemes alapból dupla adaggal számolni)

- 10 dkg puha laktózmentes vaj/margarin
- 6-7 dkg eritrit (attól függően, hogy milyen gyümölccsel készül)
- 3 db tojás
- 10 dkg barna rizsliszt
- 5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
- 1 tk. sütőpor
- 1 csipet só
- 1 tk. vanília aroma/vaníliás xilit
- 30 dkg gyümölcs (friss vagy fagyasztott)
- ½ citrom reszelt héja
- 2 tk fahéj (vagy ízlés szerint)
- ½ tk. mézeskalács fűszer (ha nincs kéznél, vagy nem kedveljük azt az ízvilágot, elhagyható)
- 3 ek. darált dió/mandula (feldobja, de elhagyható)

Elkészítés
- a sütőt melegítsük 180 fokosra
- a puha vajat keverjük habosra az édesítőszerrel, és a tojásokat egyenként hozzáadva verjük fel robotgéppel
- keverjük bele a vaníliát, és a citromhéjat
- a lisztet jól keverjük el a sütőporral, adjuk hozzá a sót, a fahéjat és fűszert
- adjuk a vajas-tojásos keverékhez és alaposan dolgozzuk össze
- a tetejét sűrűn szórjuk meg a gyümölccsel, ne sajnáljuk, mert a tészta feljön, és úgyis "kimászik" a gyümölcs közül (a magos gyümölcsöket kimagozzuk, félbe vagy negyedekre vágjuk, meghámozni nem muszáj)
- addig sütjük, amíg közepesen barna nem lesz (kb. 45 perc)
- még forrón megszórjuk fahéjjal elkevert eritrittel, vagy vaníliás xilittel
- kihűlés után szeletelhető (ha nem bírunk várni, előbb is megkóstolható persze, csak forrón nem tudjuk olyan szép szeletekre vágni)
(Ezt egy picit túl sütöttem.) Itt a nagyobb családnak készült a süti, ahol majdnem mindenki "mindenevő", így a felét porcukorral, a felét eritrittel hintettük meg.
Azért persze nem bírtam ki, hogy előbb-utóbb ne vigyek egy kis újdonságot ebbe a jóravaló, klasszikus ízvilágba, ezért nemrég gondoltam egyet, és némi mogyoróval bolondítottam meg az (akkor éppen) epres piskótát. A kísérlet sikerességét apósom reakciója bizonyította, aki általában csak tisztes távolságból meri szemlélni a mentes kreációimat, ezúttal viszont nem hogy önként megkóstolta, de másodszor is vett belőle. Ebben a változatban egy ek. cukormentes mogyoróvajat, és darált dió helyett 3 ek. darált mogyorót tettem a sütibe, isteni finom lett, szóval ha szeretitek a mogyorót, kísérletezzetek vele bátran!

Ha kipróbáltátok, küldjetek róla fotót, vagy meséljétek el Nektek hogy sikerült, akár itt, akár Instagramon! :)

Instagram: youcandidiet

Mindenmentes étel ≠ mindenmentes élet.