... avagy mi legyen a felesleggel, ha egymás tudta nélkül mindketten bevásároltok

Az olyan semmirekellő, olvasáshoz túl rövid pár perceket, mint a metróval három megállót utazást, buszra négy percet várást vagy kasszánál sorban állást általában receptvideók nézegetésével szoktam tölteni. Ezek között találtam rá a töltött cipó sokféle ínycsiklandozó változatára. Töltött zsemlét sokszor készítettem régebben hasonló módszerrel, sőt, ez volt az egyik első vacsora, amivel életem szerelmét próbáltam lenyűgözni, erre lányos zavaromban kapásból úgy odaégettem a zsömiket, hogy a fogás el lett keresztelve „néger zsemlének.” Lehet, hogy ezért nem próbálkoztam idáig a kenyeres nagytestvérrel?!
Az alap tulajdonképpen minden esetben ugyanaz: a kenyér tetejét levágjuk, belét kiszedegetjük, apróra tépkedjük, és egy jó nagy tálban hozzákeverünk gyakorlatilag bármit, amit csak találtunk a spájzban, majd a töltelékkel megpakoljuk az üreges kenyeret, és megpirítjuk a sütőben. Előnyben a kerek kivitelezésű, cipószerű kenyérfélék, bár szerintem a hagyományos, hosszúkás kilós kenyérrel is megoldható a dolog, sőt, a kihívásokat kedvelők (és nagy sütővel rendelkezők/sok éhes szájat etetők) akár még a három kilós rozsos paraszttal is előadhatják a mutatványt, csak akkor érdemes megsokszorozni a hozzávalókat. Lehet gluténmentes, és saját készítésű kenyérrel is természetesen, sőt, az ezzel kapcsolatos tapasztalataitokra nagyon kíváncsi lennék, osszátok meg bátran.
Annak, hogy mit teszünk bele töltelék gyanánt, szintén a fantázia szab csak határt, a legdurvább verzióban, amit láttam, a kibelezett cipóba kapásból egy egész camembert sajtot házasítottak úgy fél kiló paprikás szalámival meg egy jó szár felszeletelt újhagymával, de úgy, hogy a sütőben csicsergő hagyma illata gyakorlatilag átjött a telefon képernyőn.
Én a(z elégetett) zsemléknél már bevált sajtos-tejfölös tölteléket bolondítottam meg mindennel, amiből kettő volt otthon, ugyanis nálunk nemhogy azon megy a vita, ki a soros a bevásárlásban, hanem annyira egy rugóra járunk, hogy nemes egyszerűséggel képesek vagyunk meglepetésből tök ugyanaznap bevásárolni mindketten. Szóval adva volt egy kvázi fölösleges élesztőmentes hajdinás kenyér, egy pohár laktózmentes tejföl, sok-sok paradicsom, bébispenót, megszámlálhatatlan csomag füstölt és natúr szarvasi mozzarella na meg a legutóbbi szülőlátogatásról megmentett csípős paprikás kecskesajt és házi tojás. A tölteléket nyilván mindenkinél meghatározza valamilyen szinten az egyéni érzékenység, esetleges allergia, de az itt leírt hozzávalókat az általam követett candida-diéta mind jóváhagyja.
A tejfölt kikevertem sóval, egy jó teáskanál provance-i fűszerkeverékkel (ez is, mint minden fűszerem, adalékanyagmentes, szerencsére már gyakorlatilag bárhol elérhető) és egy tojással, ami alapvetően nem rossz ötlet, de az általam használt töltelékhez végül feleslegesnek bizonyult, elhagyható. Miután levágtam a kenyér kalapját, kiszedegettem, és apróra tépkedtem a belét, bár ehhez a fázishoz kértem egy kis segítséget az embertől, mert a hajdinás kenyér nem olyan ám, mint holmi friss, magát könnyen adó hófehér kis kenyérbelecske, nem, az mint egy szépkorú, tisztes matróna keményen, szikkadtan és makacsan ellenállt nekem. A kenyérbelet, az apróra vágott paradicsomot, bébispenótot, kecskesajtot és kétféle mozzarellát leöntöttem a tejfölös szósszal, és egy fakanállal jól összedolgoztam.

Itt jön a legjobb része a történetnek: már csak meg kell tölteni az üreges kis cipónkat, majd sütőpapírral bélelt tepsiben, előmelegített sütőbe tenni. Egyes receptek a kenyér levágott kis kalapját visszabiggyesztik a töltelék tetejére, mások csak megsütik mellé, de olyan is van, aki meghagyja frissen, puhán, hogy jól lehessen vele tunkolni. Én mellette sütöttem, finom ropogós lett, és így is kellőképpen alkalmas volt a tányér kitörölgetésére.

Egy valamire jó, ha felkészülünk lelkileg, mégpedig, hogy picit sokáig tart, mire teljesen átsül. Persze villanytűzhely+légkeveréssel jóval ember barátabb a történet, de én a gázon nem mertem túlságosan csapatni. Ennek oka főként maga az élesztő nélküli hajdinás kenyér állaga, hiszen az átlagosnál jóval keményebb kenyérhéj és a tömör belső miatt sokkal nehezebb megtalálni az egyensúlyt a "kellemesen ropogós" és a "beletörik a fogad" között. Végül is talán úgy a legegyszerűbb belőni, ha akkor kapcsoljuk le a sütőt, amikor a töltelék teteje szép halvány barnára sült. (Mi ezt gyakran nem tudjuk kivárni, pedig biztos érdemes lenne, de sajnos akármennyire nem vagyunk éhesek, amikor nekiállunk elkészíteni az ételt, legkésőbb a sütőbe rakáskor általában már esküszünk, hogy éhhalál így még nem fenyegetett ember.) Szerencsére az egész belezésestől, töltésestől, sütésestől így sincs több egy óránál, sőt, ha valaki esetleg saját készítésű, vagy valamilyen kevésbé tömör kenyérrel próbálkozik, valószínű még előbb nekiláthat egy egészséges, változatosan elkészíthető és kellemesen laktató ebédnek vagy vacsorának.