A cukkini a candida diétában számomra az egyik legfontosabb alapanyag. Szándékosan nem azt írom, hogy zöldség, mert egyáltalán nem csak ilyen minőségben használható, többek között az egyik kedvenc csokis süti receptem alapja is. A diéta előtt szolid távolságtartással szemléltem ezt a - mára már tudom - bármikor előhúzható Jolly Joker szuperkaját, mondván, hogy bár olyan, mint a kígyóubi, csak épp nem ropogós-friss, aztán olyan is, mint a padlizsán, csak épp nincs az a klassz lila színe, úgyhogy köszi, meg vagyok nélküle. Hálátlan hozzáállásomra ügyet sem vetve, a cukkini türelmesen megvárta, hogy a diéta első hónapjait kis híján végigsírva rátaláljak, és megbízható, hű társként végig velem tartott ügyetlen főzési kísérleteim alatt. Miután megneszeltem, hogy ez a jellegtelennek tűnő kis zöldség - akármennyire szúrom is el - képtelen csalódást okozni, cukkinis receptek egész tárházát kutattam fel és találtam ki. Azon az első, kísérletezős nyáron rengeteg segítséget kaptam második családomtól, akik egy zalai hegy (igazából inkább egy nagyobb domb, de én meg révén kisalföldi, nem vitatkozom) oldalában a bébi mérettől elkezdve az egy méteres, több kilós példányokig szorgalmasan nevelték, és ajándékozták nekem a friss, nap érlelte cukkiniket.
Nagyon sok jó recept született ezekből a próbálkozásokból, de ez talán az egyik legfinomabb. Egy éve, mikor első és (eddig) egyetlen zakynthosi utunkra készültünk, igyekeztem a görög kajákat próbálgatni, hogy kicsit szélesedjen a látóterem, mert előtte a mediterrán étel kimerült számomra az olaszban. Ami nagyjából paradicsom volt paradicsommal, meg egy kis oregánóval. Nem emlékszem pontosan hogyan - talán a legkimondhatatlanabb nevű kaját kerestem?! - találtam a kolokythokeftedes receptjére, de az biztos, hogy az egyik legjobb étel, amiben cukkini végezheti. Ma a görög feta-lime-chili-menta kombinációt kihagyva, ezt egyszerűsítettem és magyarosítottam kicsit a mi fülünknek valamivel barátságosabban ható cukkinifasírtra.

Hozzávalók:

- 2 közepes cukkini
- 2 tojás (M-es)
- 4 ek. zsemlemorzsa  - Én a bioboltok nagy részében megtalálható ATA élesztőmentes teljes kiőrlésű tönkölyprézlit használtam, de bármilyen diétás kenyérből, zsemléből nyert morzsa megfelel, gluténmentes is sok helyen kapható
- 2 ek. teljes kiőrlésű tönkölyliszt / gluténmentes liszt
- 1 ek. apró szemű zabpehely
- 1 ek. lenmagpehely - Utóbbi kettő ha nincs rá igény, elhagyható, vagy helyettesíthető mással, én a minél kevesebb liszt felhasználása miatt vetettem be
- 3 tk. szárított, vagy kis csokor friss petrezselyem
- 2 tk. metélőhagyma - Vagy ami még jobb, csak nekem most nem volt kéznél: 1 zsengébb szál póréhagyma
- ½ tk. római kömény
- 1 tk. szárított, vagy 1-2 levél friss lestyán - Elhagyható, de határozottan feldobja
- fél citrom leve
- 2 tk. só
- 1 ek. zsemlemorzsa a forgatáshoz
- 2-3 ek. kókuszzsír a sütéshez
+ ízlés szerint hozzáadható: friss bazsalikom, kapor, rozmaring

Elkészítés:

Szerintem már említettem, hogy ami az éhséget illeti, én a főzést nem tudom elég korán elkezdeni, a felénél akármit is csinálok, éhen halok (meg a párom is, de ő biztos csak szolidaritásból). Úgyhogy a hasonló problémákkal küzdőknek ajánlom közvetlen a reggeli után nekiállni. Szerencsére nem azért mert annyira bonyolult, csak van benne egy kb. 30 perces pihentető fázis. A megmosott cukkiniket ugyanis le kell reszelni (a kisebb cukkinik simán mehetnek bele héjastól, persze alapos mosás után), majd besózni, és állni hagyni nagyjából fél órát, hadd eressze ki a levét, amire most nem lesz szükségünk. Ezalatt bőven kimérhetőek a száraz hozzávalók, és még egy kávézás is belefér.
A cukkini levét ezután a lehető legalaposabban ki kell nyomkodni, ugyanis minél kevesebb leve van, annál kevesebb liszt kell bele. A görögök, mint utólag megtudtam, ezt egy lazán szőtt konyharuha segítségével végzik, ebben csavargatják a reszelt cukkinit, amíg az összes lé távozik belőle. Nekem nem volt itthon feláldozható konyharuha, úgyhogy kézzel csináltam (meg egy hamvában holt ötlet révén konyhai papírtörlővel, de azt nem ajánlom, mert mocskosul ráragadt). Utána hozzáadjuk a többi hozzávalót, és alaposan elkeverjük. Ha tettünk bele zabpelyhet, magokat, nagyon rövid ideig érdemes ismét pihentetni, hogy jobban összeálljon, de ha már korog a gyomrunk, rögtön átléphetünk a sütésre is.
Úgy fél tenyérnyi gombócokat formázunk a masszából, és igény szerint beleforgatjuk a maradék zsemlemorzsába. Ha nem lett olyan lágy a keverékünk, vagy csökkenteni akarjuk a szénhidráttartalmat, erre a lépésre nincs szükség. A gombócokat enyhén kilapítva, forró kókuszolajban (vagy más hidegen sajtolt olajban) egyszer megfordítva kisütjük, nálam kb. 3-3 perc kellett mindkét oldalának. Nekem az olajban sütés sokáig mumus volt, utólag jöttem rá, hogy azért mert nem forrósítottam fel eléggé az olajat, mielőtt belepakoltam, ami miatt az utolsó cseppig beszívta mindig a kaja, plusz lehámlott róla a panír. Ha ezt a bakit igyekszünk kerülni, nagy baj nem lehet.
Utána papírtörlővel bélelt tányérba tesszük, és kicsit leitatjuk a fölösleges zsiradékot, aztán irány enni, mert főleg forrón finom. Mi petrezselyemmel és majorannával ízesített barna rizzsel, és növényi joghurtos öntettel lelocsolt salátával ettük, de önmagában joghurtos mártogatóssal (3 ek. laktózmentes vagy növényi joghurt + 1 tk. citromlé + ½ tk. chilipehely + ½ tk. só) is zseniális, meg főzelékek mellé kiválóan laktató feltét.