Az a hír, hogy az embernek jó időre búcsút kell mondania a cukornak, fehér lisztnek, élesztőnek, alkoholnak, ecetnek és úgy általában a szénhidrátnak, nem igazán tud jókor jönni. De van egy valószínűleg mindennél rosszabb időpont: december. Amikor, legyen akármilyen acélos az önuralmad, legkésőbb advent első vasárnapjával automatikusan megindul a nyálelválasztásod attól is, ha csak kilépsz az utcára. Elvégre biztos, hogy minden talpalatnyi szabad helyen, ahol az év többi 335 eseménytelen napján legfeljebb egy unatkozó szórólap árusba futsz bele, felüti a fejét egy mézeskalácsot, karácsonyi bonbont, forralt bort, vagy ami mind közül a legrosszabb: fahéjas kürtős kalácsot kínáló bódé. És akkor még nem jutottál el a boltig, ahol rogyadozó halmokban áll a szaloncukor, csokimikulás, és ipari kiszerelésű Lebkuchen. Érj haza ilyen körülmények között ép ésszel úgy, hogy nem dőlsz a kardodba, amiért ezeket mind nélkülöznöd kell. Főként, ha olyan álszent ismerősökkel vagy körülvéve, akiknek két forralt bor és egy adag diós bejgli között van képük azt mondani, hogy örülj neki, te legalább biztos nem szedsz fel idén plusz súlyt.

Hogy jön ez ide most, amikor épp csak kitavaszodott? Én annak idején teljes mértékig beletrafálva a nehezített időszakba, épp Mikulás napján álltam neki a Candida-diétának, ami lelkes csoki/ropi/keksz/sör/pizza fogyasztóként addigi életem talán legnehezebb feladata volt. Szeretnék segíteni, hogy Neked ne az legyen! Nem akarom sokat szépíteni: ez az életmód nem könnyű. Küzdök vele én is nap, mint nap, épp ahogy Te, épp ahogy szerintem mindenki más. Az a célom, hogy mindannyiunknak megkönnyítsem ezt a küzdést. Receptekkel, ötletekkel, kipróbált étterem/kávézó/biobolt tippekkel, őszinteséggel és némi öniróniával, mert a nevetés gyógyít.
A tavasz szerencsére különösen jól jön: a csapból is a megújulás folyik, hosszabbodnak a nappalok, talán még az újévi fogadalmak is tartanak, és minden okunk meg van kicsit örülni annak, hogy lassan itt a nyár, ami a maga friss zöldségeivel és gyümölcseivel (egy részükkel legalábbis) majd sokban megkönnyíti az életünket.

De mit (t)együnk addig is?
Miből van az, ami mindenmentes?
Hogyan juthatunk el odáig adventre, hogy nem kapunk sírógörcsöt, ha meghalljuk a mézeskalács szót?
Miből érdemes szülinapi tortát, muffint, pizzát, tortát, lekvárt készíteni egy diétázónak?
Hova tudsz beülni a barátaiddal, ha mást is fogyasztanál, mint mentes vizet öntet nélküli salátával?
Hogyan álld a sarat, ha valaki azzal jön, hogy "Ezt sem eheted meg?! De hát direkt neked csináltam!"
Mi a teendő a szándékában jóindulatú, de végletekig tapintatlan kérdésekkel letámadó ismerősökkel (ld: És pontosan mik a tüneteid? De mi történne, ha ezt most megennéd? Hát, én ezt biztos nem bírnám csinálni! vs. Ja, akkor te nem is vagy semmire allergiás, akkor ez nem is olyan durva.)

Ezekre a kérdésekre keresem a választ lassan 27 hónapja (de ki számolja?!), ezentúl Veletek együtt.
  - Ha most kezdesz bele egy túlélhetetlennek tűnő diétába
  - Ha már nyakig benne vagy, de jól jönne pár új ötlet
  - Ha csak vigasztalódnál, hogy nem vagy egyedül a nehézségekkel
  - Ha pár mentes receptre vagy kávézóra/étteremre vadászol
  - Ha szeretnél cukormáztól (szó szerint) mentes, őszinte képet kapni arról, hogyan lehet túlélni egy bonyolult diétát,
ez a blog Neked szól.

Mottónak és mantrának: mindenmentes étel ≠ mindenmentes élet.