Ezzel a szlogennel ajánlja magát honlapján a VegaCity, és aki járt már ott, jól tudja, hogy igazat mondanak. Hogy kicsit előreugorjak a történetben, ez az a hely, ahonnan sem a resti törzsvendég férjem, sem a vasárnap = rántott hús típusú felmenőkkel rendelkező családom nem távozott még éhesen. Meg én sem. Pedig – jó ha ezt mindjárt az elején leszögezem – sosem voltam se vega, se vegán.
Most már nem okoz akkora problémát, hogy nyitott legyek az újdonságokra, de amikor először szembesültem vele, hogy a diéta – bármilyen diéta, legyen az allergének, betegségek, egészségtudatosság miatt szükséges – milyen szinten képes felborítani és átformálni minden korábban teljesen alapvetőnek gondolt szükségletemet és igényemet, rettentően kétségbe estem. Számos félresikerült próbálkozás után, az első hely, ami mondhatni testileg-lelkileg jóllakatott ebben a válsághelyzetben, a VegaCity volt. Miért?
Biztos említettem már, hogy Mikulás napján kezdtem diétázni. Jogosan vetődik fel a kérdés, miféle elmebeteg csinál ilyet?! A válasz egyszerű és lehangoló: az, amelyiknek muszáj. Ott álltam hát az év "legevősebb" időszakában, kezdő diétázóként, tele megválaszolatlan kérdéssel. Akkor még szentül meg voltam róla győződve, hogy mostantól kizárólag általam készített ételt van lehetőségem enni, mert vásárolni nyilván lehetetlen olyasmit, ami egyszerre fehér liszt-, élesztő-, tej-, ecet-, cukor-, méz-, és kvázi mindenmásmentes is. Óriási szerencsémre tévedtem.
Január vége felé bukkantam rá a Múzeum krt. 23/25 alatt található VegaCityre, amin azelőtt is meg-megakadt a szemem a Kiskörúton járva, de a vegán ételekkel kapcsolatos sztereotípiák teljes arzenálját (Furán néz ki. Ettől biztos nem lakom jól. Ez nyúltáp. És mi a túró az a szejtán?!) fejben hordva, azelőtt be nem mertem volna merészkedni. A két hónapos párolt zöldség + barna rizs kúra viszont elég kétségbeesetté tett, hogy kipróbáljak gyakorlatilag bármit, ami nem cukkiniből van. Így találtam magam a menzás-kifőzdés stílust a minimalista beülőssel ügyesen ötvöző vegán étkezdében.
Többek között azt szeretem ebben a helyben, hogy a választék van elég széles ahhoz, hogy akármilyen nyakatekert diétával érkezel, (ld. én), találsz magadnak valamit. A vegánságnak köszönhetően minden fogás alapból laktóz- és tojásmentes, a gabonafélékből van teljes kiőrlésű választék, a köretek között szerepel gluténmentes verzió, és a sütik egy része nyírfacukorral készül. Végtelenül dicséretes próbálkozásnak tartom továbbá, hogy alternatív hozzávalókból abszolút képesek hagyományos ízvilágot teremteni, úgyhogy különösebb lemondás és mellékíz nélkül, nyugodt szívvel betolhatsz egy bácskai rizseshúst szejtánt, gulyáslevest, hamburgert, vagy főzeléket és fasírtot, nem fogsz csalódni.
Ami az anyagi oldalát illeti a történetnek, ár-érték arányban jelenleg nem ismerek Budapesten jobb vega/vegán/diétás/alternatív éttermet. 1200-1400 Ft/főnél eddig sosem fizettem többet, ez minden esetben takart egy leves/turmix + főételt, vagy főétel + süti/kávét. Ráadásul a kisadag is korrekt mennyiség, bár férfiembereknek teljes adaggal kell számolni. A pozitív benyomáshoz valószínűleg a jó közérzet is hozzájárul, amely attól fog el, hogy nyugodtan felsoroltathatom a felszolgálókkal akár a teljes kínálat minden összetevőjét, egyrészt (kis utánanézéssel) fognak tudni válaszolni, másrészt nem néznek rám rondán. Akkor sem, ha egymillióan álltak sorban mögöttem – amely délidőben gyakori jelenség –, sosem tapasztaltam türelmetlenséget egyetlen ott dolgozótól sem, ami a fővárosban, lássuk be, ritkaságszámba megy.Nem telt bele sok időbe, hogy visszajáró vendég lettem, és elvonszoltam magammal életem kolbászt hurkával preferáló párját, aki azzal indított a rendelésnél, hogy gyanakodva megkérdezte: A gyros azért húsból van?!
Derekasan lenyelt nevetéssel, derűs mosollyal, és ítélkezés nélkül magyarázták el neki, hogy nem, és hogy mi is az a szejtán, amiből van, és bár a biztonság kedvéért hamburgert evett, azóta nem is egyszer csúszott le jóízűen az a bizonyos vegán gyros.
Miért említettem az ítélkezést? Sajnos több vegán étkezdében/boltban/büfében volt már részem egy fajta nem kívánt propagandában, amely abból állt, hogy a nyugodt válogatás helyett, illetve a patent kiszolgálás rovására, igyekeztek velem aláíratni mindenféle kérvényeket, csatolni akartak különböző aktivista csoportokhoz, illetve jószerével lelkifurdalást keltettek bennem, ha beismertem, én nem kizárólag etikai meggyőződésből fogyasztom az adott ételt. Azt gondolom, ezzel végső soron a kívánttal ellenkező hatást érik el az ilyen helyek, mert a végén se a vegánsághoz, se a visszatéréshez nem lesz kedve az embernek egy ilyen közjátéknak köszönhetően. Ezzel szemben az, amivel a VegaCity lelkileg is jóllakat az, hogy egyszerűen hagyja, hogy jól érezd magad.Ha kellene hátrányt is mondani, az lenne, hogy ebédidőben sokszor kezelhetetlenül zsúfolt a hely, ami a nyugodt étkezés rovására tud menni, ezért én ilyenkor általában elvitelre szoktam kérni. Másik szépséghiba, hogy a berendezés nem a hosszútávú kényelem és csillivilli tökéletesség zászlóshajója, de egy rövidebb tartózkodásra berendezett menza esetében ezt elnézhetjük. Ha valamit változtatni lehetne rajta, inkább azt kérném, hogy legyen minél több gyümölcscukormentes süti.
Mindent összevetve nekem alaposan belopta magát a szívembe ez az enyhe rendetlenségétől otthonos hely, nagyjából úgy, mint az egyszerű fehér tálka oldalán kószán lecsöppenő, de finom és házias mákos guba.

Instagramon: youcandidiet

Mindenmentes étel ≠ mindenmentes élet.