Sztori

Az oka a lenti muffin recept megszületésének elég bagatell: egyelőre nincs őzgerinc formám, viszont imádom a gyümölcskenyeret, így hát abból sütöttem, amim volt. Szerintem azért maradt meg ilyen szinten a rajongásom ez iránt a nem túl rafinált édesség iránt, mert gyerekkoromban ez volt a Nagyim egyik specialitása (szegénynek összesen kettő volt, minden más sütije általában rémes lett, ezt viszont valamilyen rejtélyes okból fantasztikusan finomra csinálta), és az ízvilága valahogy a mai napig magába foglalja a régi karácsonyok, húsvétok, szülinapok és családi összejövetelek alapvető eszenciáját. Persze ahogy most belegondolva érzed a szádban azt a tipikus boldog gyermekkori, porcukorral vastagon megszórt, kandírozott gyümölccsel bőven ellátott harapást, na azt már kihívás mentesen visszaadni. Azt viszont biztosan állíthatom, hogy ez a legjobb ilyen recept a témában, amit valaha próbáltam.
Pénteken első alkalommal készítettem el friss áfonyával a sütit, ami különben az étcsokival fantasztikusan jó párosítás, az más kérdés, hogy bár a végeredmény nagyon fincsi lett, micsoda kálvária volt mire elkészült. Hozzátartozik a történethez, hogy a férjemet péntek estére vártam haza egy kéthetes olaszországi útról, és mivel a munkából egyenesen elé mentem, az a fantasztikus ötletem támadt, hogy hazajövetele reggelén sütöm meg frissen a welcome benvenuto sütit. Eredetileg olyasmi volt a terv, hogy szerda-csütörtökön szépen kitakarítom a lakást, és megcsinálok minden mást, így péntekre csak ez a pofon egyszerű, meglepetésektől garantáltan mentes sütés marad, én meg üdén és frissen várhatom haza a drágát.

Miért könnyelmű ötlet péntek reggel, munka előtt nekiállni sütni&nagytakarítani? (Ha Te már tudod a választ erre a kérdésre, ugorj nyugodtan a Süti-re)

Nem tudom ki hogy van vele, engem, ha így elbízom magam, tutira pofára ejt az élet, így lett most is, ezúttal a XV. kerületi kormányablak portásának képében sújtott le a váratlan; először szerdán, amikor én hülye azt képzeltem, hogy ha este nyolcig van ügyfélfogadás, akkor hatkor még kapok sorszámot. Másodszor csütörtök reggel, amikor magabiztos vigyorral ott álltam a kapuban nyitásra, ahol a portás vidáman közölte, hogy elromlott a számítógépes rendszer, ki tudja mikor áll helyre, tőle ne is kérdezzek ilyen szentségtelen dolgokat, esetleg egy ügyintéző meg tudja mondani. Ekkor még munkált bennem az akarás, optimistán megkérdeztem egy ügyintézőt, mikorra várható a helyreállás. Csak a válasz hallatán kezdtem kapiskálni - miszerint: "Mér', elromlott a rencör?" -, hogy ideje elbúcsúzni gondolatban a jól beosztott napirendtől.
Az amúgy összesen negyedórás okmányirodai ügyintézést két napra és három különböző kormányablakra kiterjesztve sikerült letudnom csütörtök délutánra, addigra viszont annyira kikészültem a rengeteg rohangászástól, hogy az estém kimerült egy halvány rendrakási kísérletben, meggondolatlanul péntek reggelre hagyva a sütésen kívül minden mást is. De falusi lány vagyok, nem olyan fából faragtak, hogy egy ilyen apróság kedvemet szegje. Péntek hajnalban frissen és energikusan kipattantam az ágyból, és sikerült úgy megnyomnom a reggelt, hogy negyed nyolcra már a formába lapátoltam a muffin tésztát. Valamikor az ötödik lyuknál tűnt fel, hogy a papírkapszlit nagy buzgalmamban kihagytam a történetből, de rá se ránts, a maradékba legalább raktam. Miután megtöltöttem a formát lelkiismeretes cukrász révén még egyszer csekkoltam a receptet (tudom, akkor már minek?!) és realiztáltam, hogy a vanília aroma is kimaradt, úgyhogy mentettem a menthetőt, és megszórtam a kis kupacok tetejét Bourbon vaníliás nyírfacukorral.
Fél nyolckor teljes lelki nyugalommal toltam a be a cuccot a sütőbe, hogy villámgyorsan befejezzem a takarítást. Amikor huszonnyolc perc után még semmi illatot nem éreztem, kezdett gyanús lenni, hogy nem csak a Domestos a ludas, úgyhogy gyorsan ellenőriztem a sütőt, amit sikerült takarékon hagynom, miután a süti berakásához letekertem egy pillanatra a hőfokot. A pókerarcom kezdett összeomlani, amikor rájöttem, hogy úgy fél óra múlva indulnom kéne a munkába, de nem hagytam magam, rátekertem, hátha behozza a lemaradást. Csak időzítőt nem állítottam rá, így amikor húsz perc múlva kádsikálás közben eszembe jutott, hogy rá kéne nézni, öt másodperccel az elégés előtt, gumikesztyűben sikerült időben kikapnom a sütit.
Lakás kitakarítva, muffin megsütve, igaz, hogy én elég viharverten néztem ki, de legalább teljesen időben voltam (akkor még) úgyhogy győzedelmes arccal vonultam ki a buszmegállóba, hogy induljak dolgozni, egész amíg a napszemüvegemért kotorászva le nem esett, hogy csak egy valamit hagytam otthon, a munkahelyi kulcsot. Munka után némileg kilúgozva, de azért még egy darabban vártam haza az embert, minden esetre ha elfogadtok egy jó tanácsot, ne gyakran hagyjátok a nagytakarítással egybekötött sütést pénteki munkanapok reggelére, mert ami elcsesződhet, az el fog. Szerencsére a süti így is isteni lett. :)

A süti

Hozzávalók:

• 10 dkg teljes kiőrlésű tönköly liszt (ha valaki gluténmentesen szeretné készíteni, helyettesítheti gluténmentes zabliszttel)
• 8 dkg barna rizsliszt
• 4 ek. olvasztott laktózmentes vaj/kókuszzsír
• 1 kis pohár laktózmentes natúr joghurt/tejföl/növényi joghurt
• 2 db kisebb reszelt zöld/savanyú alma (meghámozva, kis lyukú reszelőn)
• 10 dkg eritrit (v. más édesítőszer arányosan)
• 1 tk. vanília aroma v. vaníliás édesítőszer
• 1 mk. szódabikarbóna
• 1 mk. fahéj
• ½ mk. mézeskalácsfűszer (cukrozatlan)
• 1-1 marék durvára darabolt dió/mandula/kókuszreszelék (cukrozatlan), akár ezek keveréke
• ízlés szerint 5-10 dkg cukormentes aszalt gyümölcs vagy bogyós gyümölcs (ha fagyasztott, kiolvasztva, lecsepegtetve)
• 4 kocka durvára aprított cukormentes/édesítőszeres étcsoki

Elkészítés:

• száraz összetevőket alaposan elkeverni
• az eritritet az olvasztott vajjal kikeverni, hozzáadni a szintén kikevert tejfölt, végül a reszelt almát
• összekeverni az egészet (nem érdemes túlkeverni, robotgépre nincs szükség), kivajazott őzgerinc vagy muffin formába tölteni
• 180 fokon kb. 30-35 percig sütni, tűpróbával lehet ellenőrizni (a sütés első 15 percében ne nyissuk ki a sütő ajtaját)
• díszítésként lehet egy-egy darab egész diót/mandulát pakolni a tetejére, kicsit feldobja