A cukkini a candida diétában számomra az egyik legfontosabb alapanyag. Szándékosan nem azt írom, hogy zöldség, mert egyáltalán nem csak ilyen minőségben használható, többek között az egyik kedvenc csokis süti receptem alapja is. A diéta előtt szolid távolságtartással szemléltem ezt a - mára már tudom - bármikor előhúzható Jolly Joker szuperkaját, mondván, hogy bár olyan, mint a kígyóubi, csak épp nem ropogós-friss, aztán olyan is, mint a padlizsán, csak épp nincs az a klassz lila színe, úgyhogy köszi, meg vagyok nélküle. Hálátlan hozzáállásomra ügyet sem vetve, a cukkini türelmesen megvárta, hogy a diéta első hónapjait kis híján végigsírva rátaláljak, és megbízható, hű társként végig velem tartott ügyetlen főzési kísérleteim alatt. Miután megneszeltem, hogy ez a jellegtelennek tűnő kis zöldség - akármennyire szúrom is el - képtelen csalódást okozni, cukkinis receptek egész tárházát kutattam fel és találtam ki. Azon az első, kísérletezős nyáron rengeteg segítséget kaptam második családomtól, akik egy zalai hegy (igazából inkább egy nagyobb domb, de én meg révén kisalföldi, nem vitatkozom) oldalában a bébi mérettől elkezdve az egy méteres, több kilós példányokig szorgalmasan nevelték, és ajándékozták nekem a friss, nap érlelte cukkiniket.
Nagyon sok jó recept született ezekből a próbálkozásokból, de ez talán az egyik legfinomabb. Egy éve, mikor első és (eddig) egyetlen zakynthosi utunkra készültünk, igyekeztem a görög kajákat próbálgatni, hogy kicsit szélesedjen a látóterem, mert előtte a mediterrán étel kimerült számomra az olaszban. Ami nagyjából paradicsom volt paradicsommal, meg egy kis oregánóval. Nem emlékszem pontosan hogyan - talán a legkimondhatatlanabb nevű kaját kerestem?! - találtam a kolokythokeftedes receptjére, de az biztos, hogy az egyik legjobb étel, amiben cukkini végezheti. Ma a görög feta-lime-chili-menta kombinációt kihagyva, ezt egyszerűsítettem és magyarosítottam kicsit a mi fülünknek valamivel barátságosabban ható cukkinifasírtra.

Hozzávalók:

- 2 közepes cukkini
- 2 tojás (M-es)
- 4 ek. zsemlemorzsa  - Én a bioboltok nagy részében megtalálható ATA élesztőmentes teljes kiőrlésű tönkölyprézlit használtam, de bármilyen diétás kenyérből, zsemléből nyert morzsa megfelel, gluténmentes is sok helyen kapható
- 2 ek. teljes kiőrlésű tönkölyliszt / gluténmentes liszt
- 1 ek. apró szemű zabpehely
- 1 ek. lenmagpehely - Utóbbi kettő ha nincs rá igény, elhagyható, vagy helyettesíthető mással, én a minél kevesebb liszt felhasználása miatt vetettem be
- 3 tk. szárított, vagy kis csokor friss petrezselyem
- 2 tk. metélőhagyma - Vagy ami még jobb, csak nekem most nem volt kéznél: 1 zsengébb szál póréhagyma
- ½ tk. római kömény
- 1 tk. szárított, vagy 1-2 levél friss lestyán - Elhagyható, de határozottan feldobja
- fél citrom leve
- 2 tk. só
- 1 ek. zsemlemorzsa a forgatáshoz
- 2-3 ek. kókuszzsír a sütéshez
+ ízlés szerint hozzáadható: friss bazsalikom, kapor, rozmaring

Elkészítés:

Szerintem már említettem, hogy ami az éhséget illeti, én a főzést nem tudom elég korán elkezdeni, a felénél akármit is csinálok, éhen halok (meg a párom is, de ő biztos csak szolidaritásból). Úgyhogy a hasonló problémákkal küzdőknek ajánlom közvetlen a reggeli után nekiállni. Szerencsére nem azért mert annyira bonyolult, csak van benne egy kb. 30 perces pihentető fázis. A megmosott cukkiniket ugyanis le kell reszelni (a kisebb cukkinik simán mehetnek bele héjastól, persze alapos mosás után), majd besózni, és állni hagyni nagyjából fél órát, hadd eressze ki a levét, amire most nem lesz szükségünk. Ezalatt bőven kimérhetőek a száraz hozzávalók, és még egy kávézás is belefér.
A cukkini levét ezután a lehető legalaposabban ki kell nyomkodni, ugyanis minél kevesebb leve van, annál kevesebb liszt kell bele. A görögök, mint utólag megtudtam, ezt egy lazán szőtt konyharuha segítségével végzik, ebben csavargatják a reszelt cukkinit, amíg az összes lé távozik belőle. Nekem nem volt itthon feláldozható konyharuha, úgyhogy kézzel csináltam (meg egy hamvában holt ötlet révén konyhai papírtörlővel, de azt nem ajánlom, mert mocskosul ráragadt). Utána hozzáadjuk a többi hozzávalót, és alaposan elkeverjük. Ha tettünk bele zabpelyhet, magokat, nagyon rövid ideig érdemes ismét pihentetni, hogy jobban összeálljon, de ha már korog a gyomrunk, rögtön átléphetünk a sütésre is.
Úgy fél tenyérnyi gombócokat formázunk a masszából, és igény szerint beleforgatjuk a maradék zsemlemorzsába. Ha nem lett olyan lágy a keverékünk, vagy csökkenteni akarjuk a szénhidráttartalmat, erre a lépésre nincs szükség. A gombócokat enyhén kilapítva, forró kókuszolajban (vagy más hidegen sajtolt olajban) egyszer megfordítva kisütjük, nálam kb. 3-3 perc kellett mindkét oldalának. Nekem az olajban sütés sokáig mumus volt, utólag jöttem rá, hogy azért mert nem forrósítottam fel eléggé az olajat, mielőtt belepakoltam, ami miatt az utolsó cseppig beszívta mindig a kaja, plusz lehámlott róla a panír. Ha ezt a bakit igyekszünk kerülni, nagy baj nem lehet.
Utána papírtörlővel bélelt tányérba tesszük, és kicsit leitatjuk a fölösleges zsiradékot, aztán irány enni, mert főleg forrón finom. Mi petrezselyemmel és majorannával ízesített barna rizzsel, és növényi joghurtos öntettel lelocsolt salátával ettük, de önmagában joghurtos mártogatóssal (3 ek. laktózmentes vagy növényi joghurt + 1 tk. citromlé + ½ tk. chilipehely + ½ tk. só) is zseniális, meg főzelékek mellé kiválóan laktató feltét.

Egy szupergyors, és elég egyszerű zabsütit szeretnék ma megosztani veletek. Tökéletes tízórai, uzsonna, vagy nasi, az a típusú, amiből egyet-egyet (vagy többet) még vacsi után is büntetlenül be lehet tolni (én legalábbis be szoktam). Két további okból is imádom ezt a receptet amellett, hogy pikk-pakk meg van, és nem hagy maga után nagy rumlit: részben a hozzávalók végtelen variálhatósága miatt, részben azért, mert ez volt életem legelső süti receptje, amit egyedül készítettem el ehetőre (és nem a mikróban egy bögrében).
Ebből is látszik, hogy nem lehet túl bonyolult, mert hadd mondjam el, ekkoriban annyira konyítottam a sütéshez, hogy volt olyan mikrós sütim, amit a kedvenc Karib-tenger kalózai mozis bögrémmel együtt kellett kidobni, ugyanis apukám szerszámkészletével sem sikerült kirobbantani belőle az 5-10 percre bent felejtett "tésztát". De aggodalomra semmi ok, azóta kicsit továbbképeztem magam.

Hozzávalók (alaprecept):

- 5 dkg barna rizsliszt
- 5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt - Lehet gluténmentesen is, tönköly helyett kukoricaliszttel, de elkészíthető akár liszt nélkül, kizárólag zabból is, akkor egy töményebb, darabosabb süti jön ki belőle
- 5 dkg aprószemű zabpehely
- 5 dkg zabkorpa
- 3 db kisebb zöld alma/savanyú alma reszelve - Én az alma levét általában leszűröm és megiszogatom külön, csak a reszeléket adom hozzá
- 1 tojás
- 3 ek. eritrit
- 1 tk. őrölt fahéj - Így érezhető, de nem túl intenzív a fahéj aroma, én viszont annyira imádom az ízét, hogy általában nem is méregetem, hanem egyenesen borítom a tálba. Ha Te is hasonlóan érzel, nyugodtan duplázd a mennyiséget.
- 1 mk. mézeskalácsfűszer - Ha az épp nincs kéznél így is helyettesíthető: 1 mk. őrölt szegfűszeg, ½ mk. szerecsendió, 1 mk. őrölt gyömbér
-  ½ bögre darált dió vagy mandula - Bár én ezzel a mértékegységgel mindig kicsit bajban voltam, szóval kb. 1 marék
- 1 narancs lereszelt héja + a kifacsart levéből 2 ek.
- kb. 20 db egész mandula/fél dió a díszítéshez

Variációk

Kávés: alaprecept + 3 ek. lefőzött kávé + 1 csapott ek. eritrit ; + minden sütikorong tetejére 1-1 db szemes kávé

Csokis: alaprecept + fél tábla cukormentes (vagy édesítőszeres) étcsoki apróra kockázva és 1 tk. rumaroma

Kókuszos: a darált dió helyett ½ bögre cukormentes kókuszreszelék és 1 tk. vaníliaaroma; ebből a verzióból a narancsot érdemes elhagyni

Sokmagvas: alaprecept + 1 ek. chia mag, 2 ek. lenmag, 1 ek. szezámmag, 2 ek. durvára darabolt dió vagy mandula, + 1 ek. olvasztott vaj

Aszalt gyümölcsös: alaprecept + 1 marék cukormentes aszalt gyümölcs (pl. vörös áfonya, meggy; a szilva sajnos kevésbé megengedett) apróra vágva és 1 tk. meggy aroma 

Elkészítés:

Pofonegyszerű szerencsére. Annyi előkészületet érdemes tenni mindössze (ha esetleg nem fér bele az időnkbe az sem gond), hogy a zabpelyhet és zabkorpát egy nagyon kevés vízzel vagy növényi tejjel elkeverjük, hogy kicsit megszívja magát nedvességgel, akár csak annyi időre, amíg lereszeljük az almákat. Attól függően mennyire levesek az almák nedves, kicsit ragacsos tésztát fogunk kapni, ettől nem kell megijedni, szépen meg fog sülni. Ha szárazabb sütit szeretnénk, adhatunk a tésztához 1-2 ek. chia magot, vagy lenmagpelyhet, ezek megkötik a nedvességet.
Ezután csak alaposan össze kell keverni a hozzávalókat, majd golyókat formázni a tésztából, amiket kb. ujjnyi vastagságra kilapítva egy sütőpapírral bélelt tepsiben, kicsit előmelegített sütőben kb. 20 percet kell sütni. Mielőtt a sütőbe tennénk, díszíthetjük a sütit mandulával, vagy egy-egy fél dióval, ad egy falatnyi pluszt az ízéhez.

... avagy mi legyen a felesleggel, ha egymás tudta nélkül mindketten bevásároltok

Az olyan semmirekellő, olvasáshoz túl rövid pár perceket, mint a metróval három megállót utazást, buszra négy percet várást vagy kasszánál sorban állást általában receptvideók nézegetésével szoktam tölteni. Ezek között találtam rá a töltött cipó sokféle ínycsiklandozó változatára. Töltött zsemlét sokszor készítettem régebben hasonló módszerrel, sőt, ez volt az egyik első vacsora, amivel életem szerelmét próbáltam lenyűgözni, erre lányos zavaromban kapásból úgy odaégettem a zsömiket, hogy a fogás el lett keresztelve „néger zsemlének.” Lehet, hogy ezért nem próbálkoztam idáig a kenyeres nagytestvérrel?!
Az alap tulajdonképpen minden esetben ugyanaz: a kenyér tetejét levágjuk, belét kiszedegetjük, apróra tépkedjük, és egy jó nagy tálban hozzákeverünk gyakorlatilag bármit, amit csak találtunk a spájzban, majd a töltelékkel megpakoljuk az üreges kenyeret, és megpirítjuk a sütőben. Előnyben a kerek kivitelezésű, cipószerű kenyérfélék, bár szerintem a hagyományos, hosszúkás kilós kenyérrel is megoldható a dolog, sőt, a kihívásokat kedvelők (és nagy sütővel rendelkezők/sok éhes szájat etetők) akár még a három kilós rozsos paraszttal is előadhatják a mutatványt, csak akkor érdemes megsokszorozni a hozzávalókat. Lehet gluténmentes, és saját készítésű kenyérrel is természetesen, sőt, az ezzel kapcsolatos tapasztalataitokra nagyon kíváncsi lennék, osszátok meg bátran.
Annak, hogy mit teszünk bele töltelék gyanánt, szintén a fantázia szab csak határt, a legdurvább verzióban, amit láttam, a kibelezett cipóba kapásból egy egész camembert sajtot házasítottak úgy fél kiló paprikás szalámival meg egy jó szár felszeletelt újhagymával, de úgy, hogy a sütőben csicsergő hagyma illata gyakorlatilag átjött a telefon képernyőn.
Én a(z elégetett) zsemléknél már bevált sajtos-tejfölös tölteléket bolondítottam meg mindennel, amiből kettő volt otthon, ugyanis nálunk nemhogy azon megy a vita, ki a soros a bevásárlásban, hanem annyira egy rugóra járunk, hogy nemes egyszerűséggel képesek vagyunk meglepetésből tök ugyanaznap bevásárolni mindketten. Szóval adva volt egy kvázi fölösleges élesztőmentes hajdinás kenyér, egy pohár laktózmentes tejföl, sok-sok paradicsom, bébispenót, megszámlálhatatlan csomag füstölt és natúr szarvasi mozzarella na meg a legutóbbi szülőlátogatásról megmentett csípős paprikás kecskesajt és házi tojás. A tölteléket nyilván mindenkinél meghatározza valamilyen szinten az egyéni érzékenység, esetleges allergia, de az itt leírt hozzávalókat az általam követett candida-diéta mind jóváhagyja.
A tejfölt kikevertem sóval, egy jó teáskanál provance-i fűszerkeverékkel (ez is, mint minden fűszerem, adalékanyagmentes, szerencsére már gyakorlatilag bárhol elérhető) és egy tojással, ami alapvetően nem rossz ötlet, de az általam használt töltelékhez végül feleslegesnek bizonyult, elhagyható. Miután levágtam a kenyér kalapját, kiszedegettem, és apróra tépkedtem a belét, bár ehhez a fázishoz kértem egy kis segítséget az embertől, mert a hajdinás kenyér nem olyan ám, mint holmi friss, magát könnyen adó hófehér kis kenyérbelecske, nem, az mint egy szépkorú, tisztes matróna keményen, szikkadtan és makacsan ellenállt nekem. A kenyérbelet, az apróra vágott paradicsomot, bébispenótot, kecskesajtot és kétféle mozzarellát leöntöttem a tejfölös szósszal, és egy fakanállal jól összedolgoztam.

Itt jön a legjobb része a történetnek: már csak meg kell tölteni az üreges kis cipónkat, majd sütőpapírral bélelt tepsiben, előmelegített sütőbe tenni. Egyes receptek a kenyér levágott kis kalapját visszabiggyesztik a töltelék tetejére, mások csak megsütik mellé, de olyan is van, aki meghagyja frissen, puhán, hogy jól lehessen vele tunkolni. Én mellette sütöttem, finom ropogós lett, és így is kellőképpen alkalmas volt a tányér kitörölgetésére.

Egy valamire jó, ha felkészülünk lelkileg, mégpedig, hogy picit sokáig tart, mire teljesen átsül. Persze villanytűzhely+légkeveréssel jóval ember barátabb a történet, de én a gázon nem mertem túlságosan csapatni. Ennek oka főként maga az élesztő nélküli hajdinás kenyér állaga, hiszen az átlagosnál jóval keményebb kenyérhéj és a tömör belső miatt sokkal nehezebb megtalálni az egyensúlyt a "kellemesen ropogós" és a "beletörik a fogad" között. Végül is talán úgy a legegyszerűbb belőni, ha akkor kapcsoljuk le a sütőt, amikor a töltelék teteje szép halvány barnára sült. (Mi ezt gyakran nem tudjuk kivárni, pedig biztos érdemes lenne, de sajnos akármennyire nem vagyunk éhesek, amikor nekiállunk elkészíteni az ételt, legkésőbb a sütőbe rakáskor általában már esküszünk, hogy éhhalál így még nem fenyegetett ember.) Szerencsére az egész belezésestől, töltésestől, sütésestől így sincs több egy óránál, sőt, ha valaki esetleg saját készítésű, vagy valamilyen kevésbé tömör kenyérrel próbálkozik, valószínű még előbb nekiláthat egy egészséges, változatosan elkészíthető és kellemesen laktató ebédnek vagy vacsorának.

Sztori

Az oka a lenti muffin recept megszületésének elég bagatell: egyelőre nincs őzgerinc formám, viszont imádom a gyümölcskenyeret, így hát abból sütöttem, amim volt. Szerintem azért maradt meg ilyen szinten a rajongásom ez iránt a nem túl rafinált édesség iránt, mert gyerekkoromban ez volt a Nagyim egyik specialitása (szegénynek összesen kettő volt, minden más sütije általában rémes lett, ezt viszont valamilyen rejtélyes okból fantasztikusan finomra csinálta), és az ízvilága valahogy a mai napig magába foglalja a régi karácsonyok, húsvétok, szülinapok és családi összejövetelek alapvető eszenciáját. Persze ahogy most belegondolva érzed a szádban azt a tipikus boldog gyermekkori, porcukorral vastagon megszórt, kandírozott gyümölccsel bőven ellátott harapást, na azt már kihívás mentesen visszaadni. Azt viszont biztosan állíthatom, hogy ez a legjobb ilyen recept a témában, amit valaha próbáltam.
Pénteken első alkalommal készítettem el friss áfonyával a sütit, ami különben az étcsokival fantasztikusan jó párosítás, az más kérdés, hogy bár a végeredmény nagyon fincsi lett, micsoda kálvária volt mire elkészült. Hozzátartozik a történethez, hogy a férjemet péntek estére vártam haza egy kéthetes olaszországi útról, és mivel a munkából egyenesen elé mentem, az a fantasztikus ötletem támadt, hogy hazajövetele reggelén sütöm meg frissen a welcome benvenuto sütit. Eredetileg olyasmi volt a terv, hogy szerda-csütörtökön szépen kitakarítom a lakást, és megcsinálok minden mást, így péntekre csak ez a pofon egyszerű, meglepetésektől garantáltan mentes sütés marad, én meg üdén és frissen várhatom haza a drágát.

Miért könnyelmű ötlet péntek reggel, munka előtt nekiállni sütni&nagytakarítani? (Ha Te már tudod a választ erre a kérdésre, ugorj nyugodtan a Süti-re)

Nem tudom ki hogy van vele, engem, ha így elbízom magam, tutira pofára ejt az élet, így lett most is, ezúttal a XV. kerületi kormányablak portásának képében sújtott le a váratlan; először szerdán, amikor én hülye azt képzeltem, hogy ha este nyolcig van ügyfélfogadás, akkor hatkor még kapok sorszámot. Másodszor csütörtök reggel, amikor magabiztos vigyorral ott álltam a kapuban nyitásra, ahol a portás vidáman közölte, hogy elromlott a számítógépes rendszer, ki tudja mikor áll helyre, tőle ne is kérdezzek ilyen szentségtelen dolgokat, esetleg egy ügyintéző meg tudja mondani. Ekkor még munkált bennem az akarás, optimistán megkérdeztem egy ügyintézőt, mikorra várható a helyreállás. Csak a válasz hallatán kezdtem kapiskálni - miszerint: "Mér', elromlott a rencör?" -, hogy ideje elbúcsúzni gondolatban a jól beosztott napirendtől.
Az amúgy összesen negyedórás okmányirodai ügyintézést két napra és három különböző kormányablakra kiterjesztve sikerült letudnom csütörtök délutánra, addigra viszont annyira kikészültem a rengeteg rohangászástól, hogy az estém kimerült egy halvány rendrakási kísérletben, meggondolatlanul péntek reggelre hagyva a sütésen kívül minden mást is. De falusi lány vagyok, nem olyan fából faragtak, hogy egy ilyen apróság kedvemet szegje. Péntek hajnalban frissen és energikusan kipattantam az ágyból, és sikerült úgy megnyomnom a reggelt, hogy negyed nyolcra már a formába lapátoltam a muffin tésztát. Valamikor az ötödik lyuknál tűnt fel, hogy a papírkapszlit nagy buzgalmamban kihagytam a történetből, de rá se ránts, a maradékba legalább raktam. Miután megtöltöttem a formát lelkiismeretes cukrász révén még egyszer csekkoltam a receptet (tudom, akkor már minek?!) és realiztáltam, hogy a vanília aroma is kimaradt, úgyhogy mentettem a menthetőt, és megszórtam a kis kupacok tetejét Bourbon vaníliás nyírfacukorral.
Fél nyolckor teljes lelki nyugalommal toltam a be a cuccot a sütőbe, hogy villámgyorsan befejezzem a takarítást. Amikor huszonnyolc perc után még semmi illatot nem éreztem, kezdett gyanús lenni, hogy nem csak a Domestos a ludas, úgyhogy gyorsan ellenőriztem a sütőt, amit sikerült takarékon hagynom, miután a süti berakásához letekertem egy pillanatra a hőfokot. A pókerarcom kezdett összeomlani, amikor rájöttem, hogy úgy fél óra múlva indulnom kéne a munkába, de nem hagytam magam, rátekertem, hátha behozza a lemaradást. Csak időzítőt nem állítottam rá, így amikor húsz perc múlva kádsikálás közben eszembe jutott, hogy rá kéne nézni, öt másodperccel az elégés előtt, gumikesztyűben sikerült időben kikapnom a sütit.
Lakás kitakarítva, muffin megsütve, igaz, hogy én elég viharverten néztem ki, de legalább teljesen időben voltam (akkor még) úgyhogy győzedelmes arccal vonultam ki a buszmegállóba, hogy induljak dolgozni, egész amíg a napszemüvegemért kotorászva le nem esett, hogy csak egy valamit hagytam otthon, a munkahelyi kulcsot. Munka után némileg kilúgozva, de azért még egy darabban vártam haza az embert, minden esetre ha elfogadtok egy jó tanácsot, ne gyakran hagyjátok a nagytakarítással egybekötött sütést pénteki munkanapok reggelére, mert ami elcsesződhet, az el fog. Szerencsére a süti így is isteni lett. :)

A süti

Hozzávalók:

• 10 dkg teljes kiőrlésű tönköly liszt (ha valaki gluténmentesen szeretné készíteni, helyettesítheti gluténmentes zabliszttel)
• 8 dkg barna rizsliszt
• 4 ek. olvasztott laktózmentes vaj/kókuszzsír
• 1 kis pohár laktózmentes natúr joghurt/tejföl/növényi joghurt
• 2 db kisebb reszelt zöld/savanyú alma (meghámozva, kis lyukú reszelőn)
• 10 dkg eritrit (v. más édesítőszer arányosan)
• 1 tk. vanília aroma v. vaníliás édesítőszer
• 1 mk. szódabikarbóna
• 1 mk. fahéj
• ½ mk. mézeskalácsfűszer (cukrozatlan)
• 1-1 marék durvára darabolt dió/mandula/kókuszreszelék (cukrozatlan), akár ezek keveréke
• ízlés szerint 5-10 dkg cukormentes aszalt gyümölcs vagy bogyós gyümölcs (ha fagyasztott, kiolvasztva, lecsepegtetve)
• 4 kocka durvára aprított cukormentes/édesítőszeres étcsoki

Elkészítés:

• száraz összetevőket alaposan elkeverni
• az eritritet az olvasztott vajjal kikeverni, hozzáadni a szintén kikevert tejfölt, végül a reszelt almát
• összekeverni az egészet (nem érdemes túlkeverni, robotgépre nincs szükség), kivajazott őzgerinc vagy muffin formába tölteni
• 180 fokon kb. 30-35 percig sütni, tűpróbával lehet ellenőrizni (a sütés első 15 percében ne nyissuk ki a sütő ajtaját)
• díszítésként lehet egy-egy darab egész diót/mandulát pakolni a tetejére, kicsit feldobja

Elsőként (számomra) a világ egyik legfájdalmasabb lemondásán szeretnék segíteni egy diétás pizza recepttel.
Az egyetemről frissen szabadulva az étrendem központi része volt a mirelit pizza, az aluljárós pizzaszelet, na meg a jó kis Anyu-féle pizzalepény, szóval a diéta kezdetén a kezem-lábam törtem, hogy találjak valahol egy minden szempontból megfelelő változatot, ami helyettesítheti ezeket, de nem sok sikerrel jártam. Ugyan már nagyon sok helyen kapható teljes kiőrlésű (általában 60% teljes kiőrlésű-40% finomliszt arányban készülnek) pizza, sokszor nem is olyan brutális felárral, sőt, elterjedtek a gluténmentes és vegán változatok is, de az általam felfedezett összes pizzériás verzióban még mindig megtalálható (hogy rohadna meg) az élesztő.
Egyik áthidaló megoldásom az volt, hogy rendeltem a Létreform Original webshopjáról előre csomagolt élesztőmentes pizzatésztát, ami feltéttel jól megpakolva és megsütve határozottan jó alternatíva volt. Viszont ha ezt a megoldást választod, előző hét péntek délig ki kell találnod, hogy jövő kedden megkívánod majd a pizzát, de ha mégsem (jó, ez mondjuk valószínűtlen), akkor is meg kell enned, mert nem olyan tartós. Ha türelmes vagy, és jól tudsz kiszámíthatóan tervezni az étkezést illetően, tudom ajánlani ezt a verziót. Én viszont személy szerint teljesen spontán, és nagyon brutálisan tudok megkívánni dolgokat, szóval a napokig tartó várakozást elkönyveltem C tervnek, és tovább kutattam.
Természetesen most már egyre többféle, direkt erre a célra összeállított lisztkeverék is kapható a boltokban, amiknek egy részéhez élesztőre sincs szükség, de a jellemzően borsos árak miatt én makacsul próbáltam továbbra is valami pénztárcabarát verziót keresni.
A nagy áttörés ebben a kálváriában az volt, amikor Hogyan legyek jó nő? Nóri videói között rábukkantam a lenti recept alapjára, amit aztán saját ízlésem szerint kicsit tovább fejlesztettem (az eredeti kevesebb száraz összetevőt tartalmazott, ami egy nedvesebb tésztát eredményezett, ha olyat akarunk, hagyjuk ki a kukoricadarát, a lenmagot, meg a zab felét a történetből, de úgy kevésbé lesz "pizzás").
Ne legyenek illúzióink, nem lesz egészen olyan, mint az Il Treno-ban, de határozottan pizza ízű, teljesen elfogadható állagú, elég gyorsan összedobható, laktató, és tényleg egészséges.

Hozzávalók:

- 250 g (laktózmentes) túró - a legjobb, ha krémesebb és nem a rögös fajta
- 2 ek. teljes kiőrlésű tönkölyliszt
- 2 ek. barna rizsliszt
- 1 ek. apró szemű zabpehely
- 1 ek. zabkorpa
- 2 ek. kukoricadara
- 1 ek. lenmagpehely
- 1 tojás
- 1 mk. szódabikarbóna
- kevés liszt a gyúráshoz
- ízlés szerint fűszerek, de ha ennél konkrétabbat szeretnél:

- 1 mk. só
- 1 mk. oregánó
- 1 mk. bazsalikom

Feltét (ötletek):
- cukormentes paradicsomszósz
- bébispenót levél (akár rásütve, akár mellé friss zöldségként)
- cukkini karikák (rövid ideig érdemes előre párolni vagy pirítani egy kevés kókuszolajon, de 2-3 perc elég neki, mert a pizzán kellően megsül)
- paradicsomkarika
- tonhal konzerv (olívaolajos, vagy natúr leves)
- olívabogyó
- mozarella sajt
- fűszerek

A "tészta" hozzávalókat összekeverjük egy nagyobb tálban. Kezdhetjük fakanállal, de hamarosan szükség lesz a kezünkre, ugyanis a túró, ha olyanja van, csakazértsem áll össze. A tészta gyúrása közben enyhén lisztes kézzel dolgozzunk, ha így is makacskodik, fokozatosan szórjuk meg kicsit a formálódó tésztát is. Ha sikerült az összevetőkből egy viszonylag homogén gömböt gyúrni, kókusz-/olívaolajjal kicsit megkent sütőpapíros tepsibe kellene olyan pizzaformára nyomkodni. Én sokszor kettőt csinálok egyszerre, úgyhogy téglalapokat formázok, hogy beleférjen a tepsibe, de kinek hogy kényelmes. Előmelegített sütőben kb. 10 percet kell elősütni, addig van idő kényelmesen előkészíteni a feltétet.
Na most a hőfok, meg a 10 perc, az relatív. Ezt (rengeteg odaégetett kaja) empirikus tapasztalatok alapján tudom, úgyhogy ha gázsütőd van, óvatos légy. Ha már kicsit odakapott, vagy alákukkantva úgy tűnik, markánsan barnás a tészta alja, akkor én a feltét felkenése előtt egy kamikaze mozdulattal meg egy lapos palacsintaforgatóval megfordítom, és a másik felét megkenve teszem vissza 7-8 percre. Ha ettől megreped a tészta, ne ijedj meg, az első tíz alkalommal nálam is így volt, aztán belejöttem a forgatásba.

Egy jó tanács: Semmiképp nem szabad olyan magas hőfokon sütni, mint a rendes pizzát. Ezt onnan tudom, hogy legutóbb a férjemre bíztam, hogy betegye, aki egyem a szívét, a pizzasütő funkcióra állította sütőt, mondván hogy hát ez végül is pizza. Az érvelés a férfi logika szerint 100 %-ig helytálló, és nagy baj nem lett, mert az emberfeletti szaglásomnak köszönhetően az utolsó percben megmenekült a kaja. Akinek légkeveréses sütője van, a (feltét sütéséhez főleg) használja bátran, a hozzám hasonló gáztűzhelyes szerencsétlenek viszont ne menjenek messzire a konyhától amíg ki nem tapasztalják, hogy viselkedik náluk ez a fajta tészta.

Az a hír, hogy az embernek jó időre búcsút kell mondania a cukornak, fehér lisztnek, élesztőnek, alkoholnak, ecetnek és úgy általában a szénhidrátnak, nem igazán tud jókor jönni. De van egy valószínűleg mindennél rosszabb időpont: december. Amikor, legyen akármilyen acélos az önuralmad, legkésőbb advent első vasárnapjával automatikusan megindul a nyálelválasztásod attól is, ha csak kilépsz az utcára. Elvégre biztos, hogy minden talpalatnyi szabad helyen, ahol az év többi 335 eseménytelen napján legfeljebb egy unatkozó szórólap árusba futsz bele, felüti a fejét egy mézeskalácsot, karácsonyi bonbont, forralt bort, vagy ami mind közül a legrosszabb: fahéjas kürtős kalácsot kínáló bódé. És akkor még nem jutottál el a boltig, ahol rogyadozó halmokban áll a szaloncukor, csokimikulás, és ipari kiszerelésű Lebkuchen. Érj haza ilyen körülmények között ép ésszel úgy, hogy nem dőlsz a kardodba, amiért ezeket mind nélkülöznöd kell. Főként, ha olyan álszent ismerősökkel vagy körülvéve, akiknek két forralt bor és egy adag diós bejgli között van képük azt mondani, hogy örülj neki, te legalább biztos nem szedsz fel idén plusz súlyt.

Hogy jön ez ide most, amikor épp csak kitavaszodott? Én annak idején teljes mértékig beletrafálva a nehezített időszakba, épp Mikulás napján álltam neki a Candida-diétának, ami lelkes csoki/ropi/keksz/sör/pizza fogyasztóként addigi életem talán legnehezebb feladata volt. Szeretnék segíteni, hogy Neked ne az legyen! Nem akarom sokat szépíteni: ez az életmód nem könnyű. Küzdök vele én is nap, mint nap, épp ahogy Te, épp ahogy szerintem mindenki más. Az a célom, hogy mindannyiunknak megkönnyítsem ezt a küzdést. Receptekkel, ötletekkel, kipróbált étterem/kávézó/biobolt tippekkel, őszinteséggel és némi öniróniával, mert a nevetés gyógyít.
A tavasz szerencsére különösen jól jön: a csapból is a megújulás folyik, hosszabbodnak a nappalok, talán még az újévi fogadalmak is tartanak, és minden okunk meg van kicsit örülni annak, hogy lassan itt a nyár, ami a maga friss zöldségeivel és gyümölcseivel (egy részükkel legalábbis) majd sokban megkönnyíti az életünket.

De mit (t)együnk addig is?
Miből van az, ami mindenmentes?
Hogyan juthatunk el odáig adventre, hogy nem kapunk sírógörcsöt, ha meghalljuk a mézeskalács szót?
Miből érdemes szülinapi tortát, muffint, pizzát, tortát, lekvárt készíteni egy diétázónak?
Hova tudsz beülni a barátaiddal, ha mást is fogyasztanál, mint mentes vizet öntet nélküli salátával?
Hogyan álld a sarat, ha valaki azzal jön, hogy "Ezt sem eheted meg?! De hát direkt neked csináltam!"
Mi a teendő a szándékában jóindulatú, de végletekig tapintatlan kérdésekkel letámadó ismerősökkel (ld: És pontosan mik a tüneteid? De mi történne, ha ezt most megennéd? Hát, én ezt biztos nem bírnám csinálni! vs. Ja, akkor te nem is vagy semmire allergiás, akkor ez nem is olyan durva.)

Ezekre a kérdésekre keresem a választ lassan 27 hónapja (de ki számolja?!), ezentúl Veletek együtt.
  - Ha most kezdesz bele egy túlélhetetlennek tűnő diétába
  - Ha már nyakig benne vagy, de jól jönne pár új ötlet
  - Ha csak vigasztalódnál, hogy nem vagy egyedül a nehézségekkel
  - Ha pár mentes receptre vagy kávézóra/étteremre vadászol
  - Ha szeretnél cukormáztól (szó szerint) mentes, őszinte képet kapni arról, hogyan lehet túlélni egy bonyolult diétát,
ez a blog Neked szól.

Mottónak és mantrának: mindenmentes étel ≠ mindenmentes élet.